Kiemelt linkek
Fények, hangulatok, gyönyörű pasztell színek, szeretet, ölelés, anya, apa és boldog, mosolygós gyermekek, családi harmónia és még folytathatnánk. Ezekkel a gyűjtő szavakkal lehetne jellemezni Englert Orsi képeit, melyek pozitív kisugárzása magával ragadó, szeretetteljes hangulatot áraszt, igazi szeretetbomba, amire mindenkinek szüksége van.
Az instagramon találkoztam először a képeiddel, korábban valahogy elkerültük egymást. Mesélnél kicsit magadról, azoknak, akik hozzám hasonlóan nem találkoztak még a munkáiddal?
Több, mint 10 éve fotózom, szóval nem ma kezdtem. Közgazdászként diplomáztam, ám közel 20 évig profi kosárlabdázó voltam, 98-szor szerepeltem a magyar válogatottban. Játszottam Magyarországon és külföldön is, a pályafutásom vége felé kezdtem el komolyabban gondolkodni, hogy mihez kezdjek majd az élsport után. Nagyon szerettem, akkor még hobbi szinten fotózni, fotográfusi képesítést is szereztem és amikor megszületett a kislányom rengeteg képet készítettem róla. Így jött az ötlet, hogy lehetne akár ez is a munkám. Innen indult minden. Édesanyaként tudom, hogy a családi képek mennyit jelentenek úgy nekünk, mind a gyermekeinknek. Perzse nekik majd később, évtizedek múltán válnak ezek a képek kincsekké. Egyfajta örökséggé. Célom a fotózásaim során, hogy évek múlva ne csupán egy család fiatalabb verzióját lássák a képeken, hanem érzéseket is hozzak vissza számukra. Ezáltal a fény, a kompozíció és a természetesség mellett az érzelmeket, sokatmondó rezdüléseket és a kötődés apró jeleit is keresem a lencsémen keresztül. Így fog mesélni a kép.Ezért vagyok szerelmes a családok fotózásába. Ma már sokkal inkább tanítom is a ezt a típusú fotózást fejlődni vágyó fotósoknak és kevesebbet fotózom, mint korábban.
Nagyon sokan fotóznak családokat, meglehetősen nagy a kínálat. Hogyan sikerült felépíteni ezt a karriert?
Akkor kezdtem, amikor még nem volt annyira populáris ez a téma, mint manapság. Külföldön és itthon is tanultam fotózni. Magyarországon elsőként kezdtem el lifestyle stílusban dolgozni, úgy hogy a családokat kihoztam a stúdióból a természetbe. Ez nagyon új volt akkor és nagyon nagy volt a kockázat mind szakmailag, mind üzletileg. Az volt a megszokott, hogy bemegyünk egy stúdióba, mindenki a kamerába néz, és mosolyog…Nekem ez kínszenvedés volt és már azon voltam, hogy abbahagyom a fotózást, amikor egy barátnőm kezébe adtam a gépemet és megkértem készítsen a saját családunkról egy képet. A gyerekeim, ahogy egy egy és egy három éves gyerekkel lenni szokott, ordítva, nyüszítve próbáltak meg kimászni az ölünkből és izgalmasabb dolgok után nézni. A kép így lett megörökítve, mégis eszméletlen hangulata volt. Ezzel a képpel kívántam aztán boldog karácsonyt az ismerőseimnek, és rengeteg üzenetet kaptam, hogy mennyire őszinte és igazi ez a kép. Itt nyertem megerősítést azzal kapcsolatban, hogy az embereknek szükségük van az igazira, valami másra. Mára már eljutottam odáig, hogy rengeteg fotóst tanítottam ebben a stílusban alkotni és számtalan családot örökítettem meg és adhattam nekik reményeim szerint nem csak képeket, de értéket is.
Említetted, hogy külföldön is tanultál fotózni, ez valamilyen iskola volt?
Van itthonról fotográfus végzettségem, de egy idő után úgy éreztem, hogy nincs tovább, magamtól nem tudok fejlődni. A lifestyle fotózásról a legtöbbet a Twig & Olive néven ismert amerikai fotós csoporttól tanultam.Emellett csiszolgattam még sok mindent, figyeltem magamat, az ügyfeleimet is, ki miben érzi jól magát.
Ebben az időszakban Amerikába éltél?
Nem, éppen akkor Hollandiában voltak és úgy utaztam ki hozzájuk. Ott kaptam meg a megerősítést, hogy nemcsak tehetségem, de megfelelő személyiségem is van ehhez az úthoz, mert a családoknál nagyon kell tudni alkalmazkodni pszichológiailag is. Általában egy óra időkeretben az óvónőtől a terapeutáig sok minden vagyok.
Természetben zajlik a legtöbb fotózás. Van fix helyszíned, vagy ez mindig változó?
Változó. Fotóztam már sok helyen. A tengerparttól kezdve a hegyekig. Általában én szoktam javasolni a helyszínt, legtöbbször ezt rám is bízzák. A fények,a környezet, a textúrák, mind-mind fontos elemei a képeimnek. Ehhez viszont nem minden helyszín alkalmas.
Beszélnél arról milyen felszereléssel dolgozol, mit tartasz a legjobbnak ehhez a műfajhoz?
Egy Nikon 850D-t és egy Nikon 35mm 1.4-es objektívet használok.Nem is fotózom más objektívvel. Úgy gondolom, ahhoz, hogy egy fotós meg is tudjon élni és jövedelmező vállalkozást tudjon építeni, nagyon fontos, hogy konzisztens legyen.Nemcsak a kommunikációjában, marketingjében, tematikájában, hanem a képi vizualitásában is. A képek egységességéhez pedig az objektív választás az egyik kulcsfontosságú döntés.Másrészről itt idő sincs nagyon objektíveket cserélgetni, hiszena lemenő (vagy felkelő) nap fényeit használva kb. Egy órám van elkészíteni a sorozatokat. Világítást sem használok, minél egyszerűbben dolgozom technikailag annál több energiám marad a családokra.
Van olyan képed, amire különösen büszke vagy?
Nehéz lenne egyet kiemelni. A Balaton-felvidéken szoktunk egy fotós kolléganőmmel (Gálos Viki) fotós tábort szervezni. Az ott készült képeket általában nagyon szeretem. Valószínű a társaság, a közös alkotás és a hely varázsa is vonz. A saját gyerekeimről készült készített fotók pedig sokkal többet jelentenek nekem,mint kedvenc képek.
Meg tudnád fogalmazni, mi tesz valakit igazán jó családi fotóssá?
A legfontosabb, hogy valaki rá tudjon hangolódni egy-egy családra és közben lássa a fényt. Bármilyen szituációt tudjon kezelni, hiszen gyerekekkel dolgozunk, ahol minden megtörténhet. Fontos, hogy bár a közhiedelemben úgy él a lifestyle fotózásnál mindent lehet csinálni, azért ez nem így van. Nekünk kell finoman irányítani a fotózást. Úgy kell dolgozni, hogy közben jól érezzék magunkat és észre se vegyék, hogy pontosan ott vannak, ahol mi szeretnénk és pontosan olyan dolgokat csinálnak, amitől “élni fog a kép”.Ha valamit nem akar a gyerek, azt soha nem erőltetjük. Volt sportolóként szeretem a kihívásokat. Könnyen veszem fel a gyerekek tempóját és rájuk tudok hangolódni, de ha valakinek a személyisége úgy kívánja fontosnak tartom, hogy hátra is tudjak lépni kettőt. Gyakran csak csendben figyelem őket, teret adva ezzel saját személyiségük kibontakozására. Ez is egy olyan tulajdonság,ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ebben a műfajban sikeres legyen valaki.
Családok fotózásán történhetnek váratlan események, amikre nehéz felkészülni. Adódott már olyan helyzet, amit nem tudtál megoldani?
Egyetlen egyszer volt, olyan szituáció, amikor eljutottunk arra pontra, ahol tarthatatlanná váltak a körülmyények és jeleztem, hogy adok öt percet, hogy rendezzék magukat, különben nem tudom vállalni ezt a munkát. Rendezték.
Előfordult már olyan is, akik azzal jöttek hozzám, hogy az ő gyerekük eddig minden fotózást bojkottált és kezelhetetlen volt. Fontos érteni, hogy nem én vagyok az anyjuk vagy az apjuk, így nem az én felelősségem, hogy ki hogyan viselkedik a fotózásokon. Tudok segíteni, vannak technikáim arra, hogyan oldjak fel feszült helyzeteket és általában ezeket meg is teszem, de ez sosem munkaköri kötelességem. Ha valaha megtörténne olyan eset, ahol a szülők nem tudnak kontrollálni bizonyos helyzeteket, azonnal megállítanám a fotózást és befejeznénk a fotózást. Nem várhatja el egy szülő sem, hogy “majd a fotós megoldja”, mert ez azért nem egészen így működik. Mint említettem, eddig ilyen nem történt és ezért hálás is vagyok, mert szuper családjaim vannak, kiváló értékrenddel, úgyhogy általában könnyű dolgom van.Nyilván itt az is sokat számít, hogyan kommunikálok fotósként, és milyen ügyfeleket vonzok be.
A megfelelő marketinget hogyan sajátítottad el?
Marketing szakirányon végeztem az egyetemen, az alapok ugyan megvoltak, de sosem dolgoztam ebben a szakmában. Abból kifolyólag, hogy ez engem tényleg érdekel, rengeteg könyvet olvastam a témában vagy épp online kurzust hallgattam végig. Az persze, hogy a magyar piacon, vagy éppen a naponta változó online térbenmi és hogyan működik az mindig egy érdekes kérdés. Autodidakta módszerekkel, saját tapasztalataim alapján tanultam meg mindent arról, hogyan lehet érvényesülni és rentábilis vállalkozást építeni családi fotósként. Úgy gondolom minden, amit tanítok hiteles, hiszen több, mint 10 év saját szakmai tapasztalatait foglaltam rendszerbe és ezt adom tovább, őszintén remélve, hogy akiknek segítek, éveket spórolnak meg majd általa.
Ha majd kezdő családi fotósok olvassák ezt az interjút, mit tanácsolnál nekik, ami hasznos lehet?
Elsőként egy alaptanfolyamra érdemes elmenni, valamint ismerni kell a gépet és az utómunka alapjait is. Ha ez megvan akkor jön egy hosszú gyakorlási folyamat. Csinálni kell, baráti családon, saját gyereken, szomszéd gyereken, mindenkin…gyakorolni, gyakorolni. Amikor ez is megvan, akkor szoktam javasolni, hogy álljanak be egy profi fotós mellé tanulni. Jómagam ezért vállalok csak olyan tanulókat, akiknél már megvan az alap, mert onnan lesz értékes számukra az én szakmai tapasztalatom.
Szoktad figyelni és követni a nemzetközi trendeket vagy más fotósokat?
Furcsa lesz, amit mondok, de nem és ez kicsit tudatos is a részemről. Régen sok mindent és mindenkit figyeltem és a hatások, amik értek valahogy kiölték belőlem azt, amit én szerettem volna megvalósítani. Mindig máson volt a fókusz, önmagam és a saját vízióm helyett. Sok minden tetszett, ami kívülről ért és szétaprózódtam. Öt éve kikövettem nagyjából mindenkit, és azóta érzem, hogy egyedi lett, amit csinálok, és olyan, amit teljességgel a magaménak érzek. Az önazonos alkotás pártján állok, nem érzem jól magam a trendekben. Mondom ezt úgy, hogy a lifestyle családi fotózás, mint stílus mára igen elterjedtté vált, ám bízom benne, hogy az “englertorsis” képek mai napig jól felismerhetőek.Bízom benne, hogy a természetesség soha nem megy ki a divatból, időtálló és mindig lesz rá kereslet. Hiszem, hogy ez nem trend kérdés. Illetve, ha csak Magyarországról beszélünk, nagyon jó lenne, ha a hazai közeg is változna, ha az emberek elkezdenék látni, érteni és értékelni ennek a szakmának az értékét. Ehhez viszont kellünk mi is, a szakmai alázatunk és az önbecsülésünk.
Az érdeklődők találnak nálad workshopot, mentorprogramot, online vállalkozásépítő kurzusokat…
Minden évben 6 kiscsoportos workshopot tartok, ahol a résztvevők száma korlátozott, hiszen fontos számomra, hogy a modell családnak, akiken gyakorolunk megmaradjon az intim szférája amennyire lehetséges. A mentorprogramban, csak azzal az egy fotóssal foglalkozom, aki erre igényt tart. Itt abszolút 100%-os kizárólagos figyelmet tudok biztosítani és a mentorált egyéni igényeire helyeződik a hangsúly. Ezen kívül ott a Tábor, amit Gálos Viki barátnőmmel szervezünk a Balatonnál. Többedmagunkkal beköltözünk egy házba, három napig együtt vagyunk és minden a fotózásról szól. Online kurzusaim pedig a fotós vállalkozás építésének lépéseiben segítenek.
Köszönöm az interjút és olvasóink nevében is további sok sikert kívánok.
Az interjút Nagy Anita készítette, és a Profi Fotó Magazin írott számában jelent meg 2022 januári számban.
http://www.fotovideo.hu/
